Tom és Bill nagyon fiatalon jelentek meg a zene világában, először csak ketten voltak. Tom gittározott, Bill dalokat írt, és kis elektromos zongorán játszott, de nem igazán ment neki. Fel akartak tűnni, ezért minden lehetőséget megragadtak, pl. versenyeket. Bill azt mondta a Der Spiegel magazinnak: "Már régóta álmodok nyilvánosságról. Mivel abban az időben, mikor 9 évesek voltunk, Tom és én már játszottunk egy falusi fesztiválon, versenyeken és mindenféle kis klubokban. Küldtük a demókat mindenfele. A szüleinknek szinte minden hétvégén vinniük kellett valahová." Tom és Bill eslő fellépése a Wolmirstedt versenyen volt, Loitschen egy kisvárosban - egyébként felléptek Magdeburgban.

A zenekar neve akkor még "Black Questionmark", azaz Fekete kérdőjel volt. Az ikrek ekkor 7-8 évesek voltak.

2001-ben részt vettek egy zenekari versenyen, a Gröniger Badissa-n. És, mint mindig, Tom gitározott, Bill énekelt. Bill játszott szintetizátoron, ami képes volt helyettesíteni a basszust, és a dobot. Itt figyeltek fel rájuk Georg Listing (14), és barátja, Gustav Schäfer (12). Zeneiskolában találkoztak, és barátok lettek. Gustav így emlékezett: "Tom állt a gitárnál, Bill a mikrofonnál. Úgy gondoltam, tennünk kell valamit, hogy segítsünk a két srácnak." George elvigyorodott: "Dobok szintiről - ez nem lesz jó."

Ezek után kezdődött el a "Devilish", és nekik egyértelmű volt, hogy többet akarnak színpadon szerepelni, sikert akartak. Tom azt mondta egy interjúban: "Amikor létrejött a Devilish, gyakran játszottunk Magdeburgban a Gröniger Badissa kluban. Nagyon izgatottunk voltunk, még ha csak 10 ember jött is el." Bill emlékszik, hogy egy nap rosszabb is volt: "Összesen csak négy ember volt."

Bill maga írta a dalokat. Sokszor nem tudta, mit kezdjen a gondolataival? Ekkor jutott eszébe, hogy felhasználja dalszövegként őket. Ezekhez általában dallam is csatolódott a fejében.

Készültek kiadni első albumukat a Devilish-sel, amiből összesen 7 darab volt. A költségeket magukra vállalták. Lehetőségeik korlátozottak voltak, ugyanis Magdeburg-ban nem volt lemezkiadó, vagy hasonló.

Bill Kaulitz elhatározta, hogy részt vesz egy énekversenyen, a "Star Search 2003"-ban, ahol másodikként végzett. Bill úgy döntött, valódi sikert akar a Devilishnek. Peter Hoffman úgy gondolta, érdemes megnézni a Devilisht, elment, hogy lássa őket, és a fellépés után beszélt velük. A fiúk nagyon boldogak voltak. Bill egy interjúban ezt mondta: "Hihetetlen, hogy ekkora szerencsém volt! Soha nem hittem, hogy egy ilyen kisvárosban találok majd egy ilyen embert. Nem tudtuk elhinni, és teljesen tehetetlenek voltunk."

A zenekart arra kérték, hogy jelenjenek meg Hamburgban a stúdióban, és ők mind nagyon izgatottak voltak. A gyártóknak tetszett, és a négy fiú egyre több időt töltött a stúdióban. Ott tanult sokat, hogyan lehet popsztár. Másfél évvel később álmaik valóra válltak, és lemezszerződést kaptak 2004 végén, egy felvételi szerződés megszűnése előtt, ami nem volt valami jó, a zenekar világa összeomlott.

Később, 2005-ben, amikor Universal Music Group megállapodást kötött a Devilish-sel, a zenekar életére új korszak köszöntött, új nevet és új slágert hoztak létre: Durch den Monsun:in' kanssa" Felvették a dalt, és egy klipet is. Bill a Durch den Monsu-nt elénekelte angolul és japánul is.

Saját fordítás!